Helsinki környékét általában november végétől március végéig, esetleg április elejéig vastag hótakaró borítja. Mivel pedig az utakat a környezetvédelem jegyében egyáltalán nem sózzák (csak homoknak nevezett gránitzúzalékkal szórják meg), azt gondolhatnánk, hogy ebben az időszakban szünetel a finnek körében egyébként igen népszerű kerékpáros közlekedés. Hát nem. A kerékpárutak ugyan rendkívül csúszósak, de erre is van megoldás: a szöges gumi.

Jobban tapad a télen állandóan jeges utakon

Voltaképpen az lenne a furcsa, ha télen nem ilyen abronccsal száguldoznának a finnek a bringájukon. Elvégre az autósok is szinte kivétel nélkül szögesre cserélik a nyári gumikat novemberben, errefelé ez nem tilos, sőt, kifejezetten ajánlott. Drótszamáron nyargalni pedig a finnek szemében teljesen egyenértékű (sőt, preferált) alternatívája a négy keréken gurulásnak. Helsinkiben rendkívül kiterjedt (1200 kilométeres) és kiváló minőségű kerékpárút-hálózat várja a tekerni vágyókat, nagy kár lenne, ha ezt évente négy hónapon át nem lehetne használni.

Az autósok számára persze meglehetősen idegesítő, hogy a téli sötétségben az állandóan jeges utakon minden kereszteződésnél fel kell készülni a semmiből hirtelen nagy sebességgel felbukkanó bicajozókra. Mivel azonban nyáron még többen pattannak kétkerekű nyergébe, a volán mögött is könnyű hozzászokni, hogy bármikor lehet velük találkozni. A finnek zöme egyébként bringásként is nagyon óvatos (akárcsak autósként). Így tehát biztos vagyok benne, hogy ami a közegészségügyi helyzetre gyakorolt hatást illeti, a bicajozás pozitív hatása a társadalom egészségi állapotára sokkal nagyobb, mint az a tény, hogy (főleg telente) néhány autóvezetőt időnként a szívroham kerülget...