Magyarországon valószínűleg sosem jutott volna eszembe, hogy mínusz 7 fokban, süvítő, jeges szélben, nyílt tűzön sütögessek virslit egy havas tóparton. Ehhez az élményhez is Finnországba kellett eljönni... Pedig voltaképpen otthon is meg lehetne oldani. Bár odahaza már egyre ritkábban van ilyen időjárás, azért néha előfordul. Helsinkiben ez viszont egyáltalán nem számít rendkívüli hidegnek, még március elején sem. Nem is volt tehát ok arra, hogy ma elmaradjon a hagyományos virslisütögetés Laajasalo szigetén, a befagyott tenger partján, 40 centis hóban. Hagyományos, mivel az idén már 36. alkalommal rendezték meg (mi persze most voltunk először).
Virslisütésre kiválóan alkalmas idő és helyszín
A rendezvény címét kb. Tavaszi szakításnak, áttörésnek vagy durranásnak lehetne fordítani, a plakátján az szerepelt, hogy várják mindazokat, akik már a tavasz jegyében szeretnének kicsit friss levegőt szippantani. Nos, a tavasznak magyar értelemben véve semmi jele nem volt, de finn értelemben véve ez bizony már tényleg a hamisítatlan "tavasztél" (kevättalvi) időszaka! Helsinkiben ugyanis márciusban már napi átlagban 4,5 órát süt a nap, ami ugrásszerű növekedés a decemberi 0,9 órás átlaghoz képest, de érezhető a változás a februári 2,5 órához képest is. És nem is csak az számít, hogy mennyit süt a nap, hanem az is, hogy milyen magasról. Március elején már kb. 23 fokos szögben delel, tehát több mint háromszor olyan magasan látjuk, mint a legsötétebb időszakban, a karácsonyt megelőző napokban (akkor kb. 7 fokos szöget zár be a földfelszínnel - ez rettenetesen alacsony, Budapesten ekkor kb. 20 fokos szögben látszik). Ez a különbség rengeteget számít.
A rendezvényre visszatérve: az lepett meg, hogy egyáltalán nem fáztam. Ha az ember ügyesen helyezkedik, éppen meg tudja találni azt a pontot a tűz mellett, amikor már kellemesen átmelegítik a lángok, de még nem égeti meg a tűz a térdét. A virslinek meg mindegy, hány fok van a tűzön kívül.
Volt még sífutóverseny óvodásoknak, lovasszán a befagyott tengeren, illetve annak 21. századi változata, a quad mögé kötött pótkocsin zötykölődés. Nagyon finom óriáspalacsintát is lehetett venni, áfonyalekvárral töltve, de nekem legjobban a tábortűz tetszett. És a végén jött a csattanó, a szó szoros értelmében: hazafelé menet hatalmasat estem, amikor nem vettem észre a tükörjeget a friss hó alatt. No, ennyit a tavaszról.
