HTML

Fin(n)tor

Jelenleg Helsinkiben élő, közepesen grafomán magyar elfogult észrevételei a mai Finnországról. Közélet, társadalom, gazdaság, tömegsport - és ami majd még eszembe jut...

Friss topikok

Címkék

Kotka városába leginkább az építészetileg is figyelemre méltó Vellamo tengerészeti múzeum kedvéért érdemes másfél órás autóutat megtenni Helsinkiből. Maga a múzeumépület a tengerparton helyezkedik el, egy hatalmas hullámot formál és 300 méter hosszú (a hullám csúcspontján 30 méter magas), vagyis igazán impozáns látvány. Főleg este, mivel megvilágítása is igen érdekes, nem érdemtelenül nyerte el a kívülről legjobban megvilágított finn épület díját az átadása utáni évben, vagyis 2009-ben.

Vellamo.jpgIgazán stílusos, hogy a háttérben kikötői daruk tűnnek fel. Fotó: www.merikeskusvellamo.fi

Az épület azonban belülről is sok érdekességet tartogat. Amikor a múlt héten ott jártunk, 4 órát töltöttünk ott el és nemcsak én, hanem a gyerekeim is nagyon sajnálták, hogy ilyen "rövid" idő után haza kellett indulni. Nekik főleg a sok interaktív érdekességet felvonultató tengerészeti kiállítás tetszett, például az, hogy számítógépes szimulátoron lehet gyakorolni egy balesetet szenvedett szörfös megtalálását a parti őrség motorcsónakjával. Számomra azonban ennél is érdekesebb volt a szintén itt található helytörténeti gyűjtemény.

Vellamo2.jpgMintha maga a tenger csillogna az épület kivilágított oldalán. Fotó: www.merikeskusvellamo.fi

Az egyik legérdekesebb terem a második világháború idején Finnországból a többi északi országba (leginkább Svédországba, de Norvégiába és Dániába is) menekített 70-80 ezer gyermek történetébe enged bepillantást. Érdekes látni, ahogy a korabeli filmfelvételek narrátorai igyekeznek szinte kizárólag pozitív hangon, lelkesen beszámolni, milyen nagyszerű, hogy ezek a gyerekek biztonságba kerülnek, távol a frontvonaltól, de a szüleiktől elszakított, különvonatokkal napokig vitt több száz fős gyerekcsapatokon bizony látszik a rémület és a tanácstalanság.

Valóban tiszteletre méltó a mentőakció megszervezése és lebonyolítása, le a kalappal az ebben részt vevő svéd és finn önkéntesek előtt. Nem az ő hibájuk, hogy a történet mégis elsősorban a gyermeki kiszolgáltatottságról és nyomorúságról szól. No meg arról, hogy utólag kiderült: a szüleiktől elszakított gyermekek túlnyomó többsége sokkal nagyobb károsodást szenvedett el (pszichológiai értelemben), mint azok, akik szüleik mellett maradtak, a front közelében.

sotalapsipatsas.JPGA kimenekített gyermekek emlékműve a finn-svéd határon fekvő Haparandában. Forrás: wikipedia

A wikipedia szerint a gyermekek kb. egyötöde (a kiállítás szerint egytizede) nem is tért vissza hazájába a háború befejezését követően sem. Nekik legalább csak egyszer kellett átélniük, hogy elszakítják őket családjuktól, hiszen a legtöbb gyereket egy svéd család befogadta és saját gyermekeként nevelte. Akik pedig visszatértek, azok közül sokakról kiderült, hogy (főleg a kisebbek) elfelejtették anyanyelvüket, ezért gyakran csúfolták vagy kiközösítették őket. Akiknek nem voltak nyelvi problémáik, azok is sokszor kénytelenek voltak eltitkolni, milyen akcióban kellett részt venniük, hiszen a háborút követően nem volt tanácsos arról beszélni, hogy valaki félt a Szovjetunió "hős katonáitól". Jellemző, hogy saját egyesületet az egykori kimenekített gyermekek csak 1991-ben alapíthattak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://finntor.blog.hu/api/trackback/id/tr735768399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása