HTML

Fin(n)tor

Jelenleg Helsinkiben élő, közepesen grafomán magyar elfogult észrevételei a mai Finnországról. Közélet, társadalom, gazdaság, tömegsport - és ami majd még eszembe jut...

Friss topikok

Címkék

Helsinkiben állítólag kb. tízezer vadnyúl él szabadon. Pontosabban: egykor házinyúlként tartott, visszavadult üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus). Méghozzá nemcsak az erdős területeken. Kertünkben is rendszeres látogató ez a kedves kis jószág, de találkoztam már egy-egy példánnyal sűrűn beépített területeken is, például a parlament környékén vagy a főpályaudvar mellett (ott sajnos nem fotóztam le, de itt egy kép az operaházhoz vezető lépcsőkön békésen legelésző tapsifülesekről).

Az elvadult házinyulak tömeges jelenléte azonban nem annak a bizonyítéka, hogy a finnek a várostervezés során is nagy figyelmet fordítanak a biológiai sokszínűség megőrzésére. (Odafigyelnek persze, de ebben az esetben nem erről van szó). Az 1980-as évek közepe előtt ugyanis a beszámolók szerint egyáltalán nem lehetett vadon élő nyuszikat látni Helsinkiben.

P1120051_1.JPG

Egy a tízezerből, itt éppen a mi kertünkben - hát nem aranyos?

A finn fővárosban élő nyúlpopulációról még Wikipedia-szócikk is létezik. Eszerint az egész állítólag úgy kezdődött, hogy egyesek szabadon eresztették megunt házi kedvenceiket az egyik parkban. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de könnyen lehet, hogy valóban így történt. A tapsifülesek elterjedése ugyanis viszonylag jól dokumentált (lásd ennek a pdf-nek a 11-12. oldalát), és ennek alapján egyértelmű, hogy egy jól behatárolható szűk területről terjedtek el, közismert szaporaságuknak köszönhetően.

De hogyan élik túl a nyuszik a kemény finn telet? A nagy hó a mozgásban és a táplálékkeresésben ugyan akadályozza őket, ám egyúttal viszonylag melegen is tartja föld alatti üregeiket. Ennivaló pedig egy hatszázezres nagyvárosban mindig akad. Ha más nem, a fák kérge, a tuják alsó ága, vagy a cserjék levele is megteszi.

Éppen itt kezdődnek a gondok ezzel a kis aranyos szőrgombóccal. A mi kertünkben a krókuszokat fogyasztották el módszeres alapossággal, de állítólag a hóvirágot és a csillagvirágot is nagyon kedvelik (a nárcisz viszont nem ízlik nekik). Főleg azok a virágok vannak veszélyben, amelyek még kora tavasszal, a fű kizöldülése előtt nyílnak, télen pedig bármilyen fa vagy bokor, amit nem kerítenek körbe hálóval. Becslések szerint évi egymillió eurót is kitehet az a kár, amit a nyulak okoznak a parkokban és a kertekben. A nyulak professzionális kukázók is. Ismerősöm mesélte, hogy télvíz idején a toronyházuk hulladéktároló helyiségébe is rendszeresen bejártak a tapsifülesek (ő pedig, hogy megkönnyítse a dolgukat, egy idő után már a kuka mellé tette a zöldséghulladékot...)

Nem mindenki bánik azonban ilyen szeretetteljesen e jószágokkal. Az önkormányzat rendszeresen vadássza a tapsifüleseket. Ezen a honlapon például azzal büszkélkednek, hogy 2009 szeptembere és 2010 decembere között 2000 példányt ejtettek el - alig merem leírni, hogy ezek a jószágok bizony a Korkeasaari szigetén lévő állatkert lakóinak étlapjára kerültek. Sőt, a hatóságok egyenesen arra biztatják a polgárokat, hogy öntevékeny módon maguk is irtsák a kártékonynak ítélt nyuszkókat. Úgy tűnik, ők nem értékelik, milyen nagy örömet szerez a gyerekeimnek, amikor meglátnak egy-egy ugribugrit a kertben...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://finntor.blog.hu/api/trackback/id/tr555044373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.