HTML

Fin(n)tor

Jelenleg Helsinkiben élő, közepesen grafomán magyar elfogult észrevételei a mai Finnországról. Közélet, társadalom, gazdaság, tömegsport - és ami majd még eszembe jut...

Friss topikok

Címkék

Nincs olyan finnországi magyar, aki ne tudna tucatjával sorolni elrettentő példákat arra, milyen elképesztően magasak itt az árak. Legújabb kedvenc történetem az a vízvezeték-szerelő, aki két perc alatt megállapította, hogy befagyott a csap és ezzel nincs mit tenni, meg kell várni, amíg kiolvad, majd pedig kiszámlázott 290 eurót. Amikor pianínót vettem a lányomnak, az öt kilométeres szállításért 170 eurót voltam kénytelen leperkálni. És árulkodó az is, hogy a hiperkedvezményes, 10 euróba kerülő gépi autómosásért a finnek képesek egy-másfél órán át sorban állni éjszaka, mert csak akkor lehet ennyire olcsón megszabadulni a piszoktól (és természetesen csak egy cégnél), mert a standard ár inkább 20 euró körüli.

limonádé.pngLényegesen drágább az élelmiszer (is), mint Magyarországon

Az Eurostat felmérése szerint Finnország az euróövezet legdrágább tagállama. Itt az árszínvonal átlagban 25 százalékkal haladja meg az EU-átlagot. Szinte minden sokba kerül, az élelmiszerektől kezdve a lakhatási költségeken át a szórakozásig. Különösen drágák a munkaerő-intenzív személyi szolgáltatások, például a fodrász. Egyedül a telefonálás és az internet számít viszonylag olcsónak, ami a szektorban meglévő erős versenynek köszönhető.

Ez egyébként rá is világít a drágaság legfőbb okára. Finnországban ugyanis nagyon sok területen nem vagy alig van verseny. Hosszan lehet sorolni azokat a szektorokat, ahol nyilvánvalóan oligopólium van: két-három piaci szereplő hallgatólagosan megegyezett a piac felosztásáról, a magas árszínvonal fenntartásáról és arról, hogy az új versenytársak számára, ha csak lehet, rendkívül magas belépési akadályokkal nehezítik meg a piacra jutást. Ilyen akadály például az építőiparban a sajátos nemzeti szabványok rendszere, amely eltérő (általában magasabb) követelményeket támaszt a piacra lépéshez, mint Európa többi részén.

A legszembetűnőbb példa a kiskereskedelem. Első pillantásra úgy tűnik, sok lánc van jelen a piacon, de aztán kiderül, hogy ezek valójában mind két tulajdonoshoz tartoznak, az S- és a K-csoporthoz, amelyek együttvéve a piac 80-85 százalékát uralják. Igaz, itt legalább van egy feltörekvő új versenytárs, a tíz éve megjelent német Lidl. Ennek a vezetője azonban a napokban arról panaszkodott a rádióban, hogy az új lakónegyedek megtervezésekor nagyon nehezen tud új üzlet építésére alkalmas telket szerezni. Azt is nagyon furcsállta, hogy az Alko nevű állami kiskereskedelmi szeszesital-forgalmazó monopólium egész Finnországban mindössze egyetlen helyen működtet boltot Lidl-üzlet mellett, valamilyen furcsa okból a többi, sok száz Alko majdnem mindegyike az S- és a K-csoport üzletei mellett található. Márpedig az Alko szomszédsága elég jelentős forgalomnövelő tényező egy élelmiszerbolt számára.

A finnek természetesen mindig készek a magyarázattal, hogy azért ilyen magas itt az árszínvonal, mert Finnország nagy területű, de csekély népességű, ritkán lakott ország, hatalmasak a távolságok, ráadásul messze van Nyugat- vagy Közép-Európától, sőt onnan nézve gyakorlatilag szigetnek tekinthető (szárazföldön nem érhető el). Ez igaz is, és ez is árfelhajtó tényező. Meg az is, hogy a finnek nagy többsége rendesen befizeti az adókat, tehát nincsenek tömegével olyan cégek, amelyek például feketén foglalkoztatott alkalmazottak révén tennének szert versenyelőnyre. Ám éppen a távközlés példája mutatja, hogy drágaság egyik fő oka a verseny gyengesége.

Persze magasak a bérek, a fizetések is. Nagyon durva becsléssel, átlagosan kb. négyszer annyit lehet keresni, mint Magyarországon. Az árak pedig csak kétszer olyan magasak. Így tehát egyáltalán nem nehéz elviselni a drágaságot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://finntor.blog.hu/api/trackback/id/tr905165056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.