HTML

Fin(n)tor

Jelenleg Helsinkiben élő, közepesen grafomán magyar elfogult észrevételei a mai Finnországról. Közélet, társadalom, gazdaság, tömegsport - és ami majd még eszembe jut...

Friss topikok

Címkék

Néha kifejezetten bizarr vonásai is vannak a finn társadalomnak. Az iskolai évzárón például már második éve tapasztalom, hogy nem a gyerekek öltöznek ünneplőbe, hanem a jeles esemény alkalmából az iskolába érkező felnőttek.

A szombat reggeli 20 fokban (figyelem: ez itt már komoly melegnek számít!) öltönyös-nyakkendős férfiak és kiskosztümös hölgyek vonultak mindenfelől csemetéim alsó tagozatos általános iskolája felé, hogy megcsodálják az ünnepségen fellépő, de a színpadon is a lehető legközönségesebb, hétköznapi pólókban feszítő fiacskáikat. Rövidujjú kockás ingemben a közönség nagy részéhez képest némileg alulöltöztem az eseményt, még szerencse, hogy a nézőtér a fellépés idejére sötétbe burkolózott.

Ennél talán már csak az volt kínosabb, hogy ikerfiainkra a legszebb ünneplő ruhájukat adtuk fel. A felnőttek illetve a gyerekek öltözködési kódexét illetően tehát sikerült pont fordítva eljárnunk, mint kellett volna. Szegény kisfiaim eléggé ki is ríttak öltönynadrágjukkal és hófehér ingükkel a környezetükből, bár ezt ők egyáltalán nem bánták, szemmel láthatóan leginkább az kötötte le a gondolataikat, hogy vége a tanévnek... (két héttel hamarabb, mint Magyarországon).

Illetve, némileg ki kell egészítenem a fentieket. Meg kell hagyni, a kislányok egy része nagyon is igyekezett kiöltözni az évzáróra. Mégis, sokkal inkább a szakadt pólós fiúk határozták meg az összképet.

kevatjuhla.jpgFellépő hatodik osztályosok egy iskolai évzárón. Érdemes megfigyelni a különbséget a fiúk és a kislány öltözködésében.

Az ünnepség egyébként sokkal "lazább" volt, mint a legtöbb helyütt Magyarországon: sehol egy vers, sehol egy mélyenszántó eszmefuttatás, sehol egy cirkalmas beszéd. Ehelyett vicces(nek szánt) színpadi jelenetek és közben sok-sok közös éneklés a nézőkkel. És a közönség lelkesen énekelte is a boci-boci tarkánál nem sokkal magasröptűbb dalocskákat. Öltönyben, nyakkendőben, kiskosztümben.

A végén jött a váratlan fordulat, amikor a sok gyermeteg dalocska után zárásként egy gyönyörű 17. századi zsoltárt énekeltünk el. Mint kiderült, ez a finn iskolai évzárók kötelező eleme mind a mai napig (a finnek Suvivirsinek nevezik). A luteránus énekeskönyvben az 571. számon szerepel, svéd népdal, szövegírója bizonytalan. Úgy tűnt, mindenki ismeri. Itt egy videó: https://www.youtube.com/watch?v=PlFWRuGK_Kg

Ez a szép hagyomány egyébként újabb bizonyítékát adja annak, milyen nagy hatást gyakorolt évszázadokon át a luteránus egyház a finn társadalomra, például az iskolai ünnepekre is. Méghozzá pozitív hatást.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://finntor.blog.hu/api/trackback/id/tr455341026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.