Ha már az előző bejegyzés a futballról (is) szólt, maradjunk még egy kicsit ennél a témánál. Szintén a focihoz kapcsolódik ugyanis a finnek talán egyetlen keserű emléke a magyarokkal kapcsolatban. Igen, igen, az 1997. októberében Helsinkiben játszott Európa-bajnoki selejtezőről, pontosabban annak legutolsó pillanatairól van szó.

Ha valaki nem ismerné a sztorit: a finn labdarúgó válogatott történetének legnagyobb sikere küszöbén állt. Ha legyőzi a magyar csapatot, akkor a második helyen végez a csoportban és esélye nyílik, hogy - fennállása során első ízben - kijusson végre az Európa-bajnokságra. Ennek megfelelően óriási volt a várakozás, az izgalom és a finnek a rendes játékidő lejártakor vezettek is 1-0-ra. Ekkor azonban szöglethez jutott a magyar válogatott, és ami ezután következett, azt egyszerűen nem lehet leírni szavakkal, tessék inkább megnézni (a tragikomédia 1:25-től kezdődik):

A magyar gólt a finnek úgy hozták össze, hogy a labdához magyar játékos gyakorlatilag nem is ért hozzá, a finnek négy-öt egymást követő elképesztő szerencsétlenkedése eredményezte ezt a ritka látványos öngólt. A burleszkfilmbe illő jelenet révén tehát a magyarok kiegyenlítettek és aztán a játékvezető hamarosan le is fújta a meccset. Az 1-1-gyel a magyarok végeztek a selejtezőcsoport 2. helyén, a finnek pedig kiestek.

A történtek mélyen beivódtak a finn néplélekbe, ha szabad így fogalmaznom. Olyannyira, hogy pár évvel ezelőtt, amikor a legnagyobb finn napilap szavazást hirdetett, mi a finn sporttörténelem legkeserűbb pillanata, ez az öngól került az első helyre. Sőt, az egyik népszerű finn rádióriportertől (Jyrki Jantunen, ismertebb nevén "Njassa") a közelmúltban azt hallottam, hogy ez az esős, 1997. októberi este azóta is a melankólia, a depresszió és a "nekünk soha semmi nem sikerül"-érzés szinonimája a sportrajongó finnek számára.

Ez persze azért lehet így, mert a finn köztudatban az már nincs benne, hogy mi lett a történet folytatása. A magyarok a csoport második helyezettjeként pótselejtezőt játszhattak a kijutásért az akkor már csak Szerbiából és Montenegróból álló Jugoszláviával, amelynek során Budapesten 7-1-re, Belgrádban pedig 5-0-ra kaptak ki. Ha a finnek tudnák, hogy a sporttörténelmük legszomorúbb pillanata révén kapott eséllyel a magyarok hogyan (nem) éltek, talán kicsit kisebb lenne a keserűségük is?

Más negatív élmény azonban nem kapcsolódik a magyarokhoz, pozitív viszont annál több. Öngól ide, depresszió oda, itt tényleg majdnem mindenki szereti a magyarokat.