HTML

Fin(n)tor

Jelenleg Helsinkiben élő, közepesen grafomán magyar elfogult észrevételei a mai Finnországról. Közélet, társadalom, gazdaság, tömegsport - és ami majd még eszembe jut...

Friss topikok

Címkék

Helsinki a világ egyik legkellemesebb és leginkább élhető nagyvárosa, az EIU 140-es listáján tavaly például a 8. helyre került. Noha ezen a listán Budapest tavaly csak az ötvenedik lett, a karácsony környékén otthon töltött két és fél hét újfent meggyőzött arról, hogy bizony elég sok olyan terület van, ahol a magyar főváros jobban teljesít a finnél. Megpróbálom számba venni, mi mindenben.

1.  A budapesti karácsonyi vásár sokkal színvonalasabb, nagyobb és hangulatosabb volt, mint a helsinki. Lényegesen szebb, ötletesebb és nívósabb kézműves termékek közül válogathat az ajándékra vadászó járókelő, a választék pedig szintén jóval nagyobb.

2. Budapest karácsonyi díszkivilágítása sokkal gazdagabb és látványosabb. Persze, egy sokkal szebb várost könnyebb szebben kivilágítani, de itt nem csak erről van szó. A finn fővárosban vagy az igény hiányzik a fényfüzérekkel történő csinosításra, vagy az érzék, vagy a pénzt sajnálják rá, nem tudom, de a különbség óriási.

Andrássy út.jpgNo, ilyesmi sincs Helsinkiben. Forrás: http://second.szeretlekmagyarorszag.hu/budapest-karacsonyi-fenyei/

3. A péksütemények kínálata összehasonlíthatatlanul nagyobb egy pesti pékségben, mint egy helsinkiben. Egészséges barna kenyérben talán a finn főváros vezet, de finom pékáruban a magyar. Helsinkiben hiába keresne az ember kakaós csigát, puffancsot vagy diós patkót, a különféle mákos péksüteményekről nem is beszélve.

4. Kedvenc Budapest melletti önkiszolgáló éttermünkben 2900 forint a családi menü (leves, főétel és köret), elvileg négy személyre, gyakorlatilag azonban mi legutóbb nyolcan ettünk belőle és jóllaktunk (négy felnőtt, négy gyerek). Ez kb 10 euró. Talán elgondolkozni sem érdemes azon, mit kap az ember 10 euróért Helsinkiben.

5. A budapesti Aquaworld Európa legnagyobb fedett vízi élményparkjaként hirdeti magát. Nem tudom, hogy így van-e, de a kb 15 vízi csúszdát és számtalan egyéb élményelemet tartalmazó létesítmény kínálata sokkal szélesebb és színvonalasabb, mint az önmagát Észak-Európa legnagyobb vízi élményparkjaként reklámozó Serena vagy a Flamingo (Helsinki másik vízi csúszdaparkja). Ráadásul sokkal hosszabb a nyitva tartás is.

6. Ha már a víznél tartunk, Budapesten az úszásoktatás is sokkal színvonalasabb, mint Helsinkiben. A magyar úszóedző elhűlve állapította meg, hogy hétéves kisfiam inkább visszafelé fejlődött a finn oktató kezei között (ezt persze én is láttam, de mégis más, ha szakember mondja).

7. Budapesten a bevezető utakon többé-kevésbé rendesen össze vannak hangolva a közlekedési lámpák, az autós (ha éppen nincs dugó) zöld hullámban mehet hosszú szakaszokon. Helsinkiben szinte minden kereszteződésnél meg kell állni, mintha szándékosan hangolnák úgy a lámpákat, hogy ne lehessen rendesen haladni.

8. A magyar főváros kulturális kínálata lényegesen bővebb és színvonalasabb, mint a finné. Egy átlagos este sokkal több színházi előadás vagy koncert közül lehet választani, mint Helsinkiben.

9. Talán részben ebből is következik, hogy a pesti belső kerületekben sokkal nagyobb és jobb az éttermi kínálat is, mint Helsinkiben. Arról nem is beszélve, hogy a finn fővárosban este 10 után már nagyon nehéz olyan helyre beülni, ahol még működik a konyha (talán csak 2-3 ilyen étterem van).

10. A világhírű finn oktatásban, eddigi tapasztalataink szerint legalábbis, sokkal kevésbé veszi körül szeretetteljes légkör az óvodában és az alsó tagozatban a kisgyerekeket az óvó nénik és a tanítók részéről, mint amihez otthon hozzászoktunk. (Hatéves kisfiunknak puszi és ölelés helyett itt csak kézfogás járt.) Ez vélhetően a finnek hűvösebb természetével függ össze, a különbség azonban mindenképpen említésre méltó.

Tudom, hogy ez egy szubjektív és rendkívül egyoldalú összeállítás és legalább ugyanennyi pontban lehetne felsorolni, miben veri Helsinki Budapestet (a levegő vagy az utcák tisztasága, a parkok száma, a gyorsforgalmi úthálózat stb, stb). Mégsem árt tudatosítani a magyar főváros értékeit, előnyeit, amelyeket érdemes megbecsülni.

7 komment

Butaság a kérdőjel, hát persze, még jobb lenne, ha inkább 40 ezret. Komolyra fordítva: a Libera nevű finn kutatóintézet a napokban egy olyan javaslatot tett közzé, miszerint létre kellene hozni az úgynevezett alapszámla intézményét minden egyes finn állampolgár számára. Erre az állam befizetne mindenkinek 20 ezer eurót, az illető pedig az évek során maga dönthetné el, milyen szociális juttatásra akarja ezt a tőkét felhasználni.

A rendszer egyik előnye a bürokrácia visszaszorítása lenne: a számítások szerint az állam egy átlagos állampolgár számára úgyis legalább ilyen értékben fizet különféle szociális juttatásokat, minek tehát a különböző jogcímek nyilvántartásával és az egyenkénti elbírálgatással vesződni, döntsön az állampolgár, milyen juttatást akar: tanulmányi ösztöndíjat, munkanélküli segélyt vagy családi pótlékot. Amíg futja a keretből, az állam számára valójában mindegy, mire megy a pénz, mondják az ötlet kiagyalói. A szociális juttatásokat felhasználók számára is előnyösebb lenne ez a rendszer, hiszen átláthatóbb, növeli a választási szabadságot és a felelősségérzetet is: ha tudom, meddig ér a takaró (ami nem is az enyém, hanem az állam adja), akkor minden bizonnyal jobban átgondolom, mikor és milyen céllal veszek fel az alapszámláról. Vagyis megszűnne a juttatások jogtalan igénybe vétele, a potyautas-jelenség: ha mindenkinek saját, fix pénz áll rendelkezésre, akkor nem lehet többé az államot korlátlanul "fejni".

kela.jpgA társadalombiztosító egyik kirendeltsége. Fotó: www.fonecta.fi

A számláról persze nem csak felvenni lehetne pénzt, hanem oda menne a munkával töltött idő során a tb-járulék egy része is, vagyis a szorgalmas állampolgár számlája szépen gyarapodna is, amikor éppen munkaképes. A Libera meggyőződése, hogy ez a rendszer munkavállalásra ösztönözné a finneket, tehát arra, hogy növeljék a számlán lévő összeget. Ebben azért nem vagyok teljesen biztos, bár látva a finnek individualizmusát, nem kizárt, hogy igazuk van. Gyanítom azonban, hogy a gazdasági helyzet fokozatos romlásával most már Finnországban is inkább az jellemző, hogy azért nem dolgozik a munkanélküli, mert nincs számára megfelelő munka, nem pedig azért, mert kényelmesebb neki pusztán a szociális juttatásokra támaszkodni.

A kulcskérdés nyilván a rendszer paramétereinek beállítása. Pontosan milyen ellátásokat váltana ki az alapszámla? Lehetne-e (ideiglenesen) negatív a számlán lévő összeg? Kamatozna-e az egyenleg? Mi lesz azoknak a pénzével, akik valami miatt nem tudják azt felhasználni? Rengeteg részletkérdés merül fel, de azt hiszem, nagyon sok tényezőt nem is lehetne előre kiszámítani, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a rendszer egyáltalán működőképes lenne.

Az elgondolást ismertető konferencián több párt képviselői is támogatták az elgondolást, bár az is elhangzott, hogy az némileg utópisztikus és nehezen kivitelezhető, főleg a globalizáció korában, amikor egyre többen élnek hol külföldön, hol odahaza. A leginkább zavarba ejtő azonban számomra az, hogy nem vagyok benne biztos, nem a társadalmi szolidaritás felmondásáról van-e szó. Ha mindent privatizálunk, még a szociális juttatások számláját is, akkor hogyan fog tudni közösségként működni a társadalom? Az alapszámla kiötlői szerint a társadalombiztosítás be- és kifizetései nagyobb részben az egyén saját befizetései és kifizetései már ma is, csak különböző életszakaszokban (vannak időszakok, amikor az egyén nettó befizető a tb-be, és vannak olyan időszakok is, amikor nettó haszonélvezője). Ez az érv nekem nem túl meggyőző.

Szólj hozzá!

Az advent az úgynevezett kiskarácsonyi ünnepek időszaka Finnországban. Rengeteg szervezet rendez ilyenkor év végi hangulatot árasztó összejöveteleket ("pikkujoulu"), amelyek kiváló lehetőséget teremtenek kötetlen beszélgetésekre, kapcsolattartásra, illetve új kapcsolatok kialakítására. Nemcsak a munkahelyek, de a tornaklubok, az iskolai napközik vagy a nyelvtanfolyamok is "kiskarácsonyoznak". A karácsonyhoz, illetve az adventhez persze ezeknek az eseményeknek csak annyi közük van, hogy az ünnepre hivatkozva teremtik meg az alkalmat a találkozásra.

pikkujoulut.jpgSok helyen a kiskarácsonyhoz a glögi (vagyis a mazsolás forralt bor, manapság sokszor csak meleg szörp) is hozzátartozik. Fotó: www.yle.fi

Az államegyházi státuszához a gyakorlatban még mindig sok területen ragaszkodó evangélikus egyház számára szintén az egyik legforgalmasabb időszakot jelenti az advent. Ilyenkor ugyanis több száz közös gyülekezeti éneklést szerveznek, amelyekre sokszor zsúfolásig megtelnek a máskor bizony gyakran üresen kongó templomok. Ezek nagyon hangulatos és szép események, amelyekre sokan kisgyerekekkel együtt érkeznek, igazi családi ünneppé varázsolva az összejövetelt.

Az adventi gyülekezeti éneklések hagyománya 1973-ra nyúlik vissza, akkor indította el ezeket a rendezvényeket a Finn Missziós Társaság. Ma állítólag már a legnépszerűbb egyházi rendezvények közé tartozik, néhány hét alatt több mint egymillióan vesznek rajtuk részt (ez egy 5,4 millió lakosú országban nem kis szám). Sok családban már több generációra visszanyúló hagyománya van, a mostani kisgyermekes szülők azért jönnek, mert gyerekkorukban őket is vitték a szüleik, és olyan szép számukra az emlék.

Én eddig csak egy éneklésen voltam, de szívesen elmennék újra, mert ott tényleg nagyon jó volt a hangulat. Kiosztottak egy kis füzetet, 23 énekkel, ezek egy részét végig is énekeltük, a végén "kívánságműsorral",vagyis a közönség is választhatott. Itt egy link azzal a finn népdallal (pontosabban annak egy szép feldolgozásával), amelyik nekem a legjobban tetszett.

Szólj hozzá!

Igehirdetéseiről eddig nem ismert politikus prédikált a tegnap esti istentiszteleten Helsinkiben a Kallio városrész nemzeti romantikus stílusú, gyönyörű templomában: Tarja Halonen volt köztársasági elnök. Halonen a finn szociáldemokrácia mai szókészletét használó, az észak-európai baloldal gondolatvilágába illeszkedő, szép politikusi beszédet mondott prédikáció címén az istentiszteleten. Tenni kell a szegénység, a kirekesztés és a fiatalok terjedő munkanélkülisége ellen, fontosak a szabadságjogok, az oktatás, a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés, stb. Aki hallott már európai szocdem politikust az elmúlt tíz évben bármikor, csupa ismerős, humánus, sőt humanista gondolatot hallhatott tegnap is Kallio templomában.

Halonen azonban csak egyszer, akkor is mellékesen említette meg prédikációja során Istent, Jézus Krisztust pedig egyszer sem, ami egy luteránus istentiszteleten (itteni szóhasználattal misén) azért finoman szólva nem teljesen szokványos. Abból a szempontból persze nem lehet ezen meglepődni, hogy ő volt az első olyan köztársasági elnöke Finnországnak, aki hivatali ideje alatt nem volt tagja a luteránus egyháznak. Azóta viszont újra belépett, mert, mint egy interjúban kifejtette, magát "kereszténynek érzi", és "úgy érzi, nem minden az, ami itt és most van". Ez ellentmond annak a korábbi, széles körben elterjedt hiedelemnek, hogy Halonen ateista. A tegnapi prédikációja viszont semmi olyan elemet nem tartalmazott, amely akár csak utalt is volna arra, hogy hisz Istenben, Jézus Krisztusról nem is beszélve.

Halonen Kallio templomában.jpgTarja Halonen Kallio templomában. Fotó: www.yle.fi

A finn köztársasági elnököknek korábban többféle egyházi és hitéleti feladatuk is volt, ők nevezték ki például a luteránus püspököket (ezt a rendszert a 2000. évi alkotmánymódosítás szüntette meg.) Az államfő feladata volt évszázadokon át az évenkénti négy nemzeti imanap meghirdetése is. Az állam világnézeti semlegessége jegyében ezt a kötelezettséget is megszüntették 2003-tól, azóta az államfő szabadon választhat, kiad-e a nemzeti imanapokat meghirdető (tartalmában egyébként leginkább társadalmi problémákat boncolgató) nyilatkozatot, vagy nem. (Halonen és a jelenlegi államfő, Sauli Niinistö egyaránt folytatja e hagyományt, de ez immár az ő személyes döntésük, nem pedig kötelezettségük.)

A prédikáció azonban soha nem tartozott az államfői feladatok közé Finnországban. Nem teljesen világos most sem, milyen megfontolásból hívták fel Halonent a szószékre. Igaz, ez az istentisztelet "A Munka miséje" volt, amit évente mindig novemberben rendez az evangélikus-luteránus egyház, méghozzá a szakszervezetekkel közösen (ez az egyetlen rendszeres közös egyházi-szakszervezeti istentisztelet). És az is igaz, hogy manapság Finnországban is nagyrészt üres templomokban prédikálnak a papok, Halonen fellépése viszont telt házat generált. Éppen úgy, mint két nappal korábban az ismert tévés műsorvezető Jari Sarasvuo prédikációja. Sarasvuo fellépésére 1500 fő zsúfolódott be Kallio templomába (sok érdeklődő így is kívül rekedt), a perselybevétel pedig több mint 5200 euró volt, amit a fülöp-szigeteki tájfun áldozatainak utalnak át.

Szólj hozzá!

Helsinkiben is létezik a budapesti Csodák Palotájához hasonló tudományos játszóház, itt Heurekának hívják. Jól átgondolt és ügyesen kivitelezett üzleti vállalkozás, amely a borsos belépődíjak mellett vélhetően szép profitot is termel. (A családi jegy négy személyre 70 euró, igaz, ebbe már egy félórás film is beletartozik az intézményben lévő planetáriumban.) Az állandó mellett jó néhány tematikus időszaki kiállítás is megtekinthető, igazán nagyon élvezetes. Tegnapi látogatásunk kb. 7 órán át tartott és csak azért nem tovább, mert bezárták az intézményt: nemcsak gyerekeim maradtak volna szívesen tovább, ha lehetett volna, de én is.

A kiállítás egyik csúcspontja a kosárlabdázó patkányok bemutatója. A patkány intelligens állat, ilyesmire is betanítható. Mint megtudtuk,kb. 2-3 hónapba telik, amíg egy "profi" játékost ki lehet nevelni, és a fáradozás megéri, mert tényleg látványos és szórakoztató "mérkőzést" tudnak produkálni, ha kellően ügyes az őket közben folyamatosan etető "játékvezető". Itt a Heureka kedvcsináló videója. 

A tegnapi mérkőzés telt ház előtt zajlott, ami kb. 100 nézőt jelenthet. Az apró emlősök hatalmas sikert arattak, nem csoda, hogy létezik egy blog is, ahol nyomon követhető az egyes játékosok pályafutásának alakulása.

patkány.jpgAz egyik kosarazó sztár. Forrás: http://koripallorotat.blogspot.fi

A blogról megtudható, hogy először a labdavezetést kell megtanulniuk a patkányoknak, aztán a labda felemelését, majd a kosárba helyezését (dobni, nos, azt nem tudnak). Az alapokat már kb. egy hetes trenírozás után el tudják sajátítani ezek a kis emlősök, de utána még jó néhány hétig csiszolniuk kell a tudásukat, mielőtt beengednék őket a "profik" csapatába.

A tegnapi bemutató egyáltalán nem tűnt állatkínzásnak, különösen annak fényében nem, ha belegondolunk, hogy állatkísérletekre is használnak patkányokat.

Szólj hozzá!

16.
november

Apák napja

Polarlicht  |  2 komment

A Wikipedia szerint Magyarországon június 3. vasárnapján ünneplik az apák napját. Nem emlékszem azonban, hogy ezt valaha is észrevettem volna (vagy esetleg az elmúlt két évben terjedt volna ez el, amióta Finnországban élek? Aligha...) A finneknél viszont ez valódi ünnep.

Nem is az a fő különbség, hogy itt november második vasárnapján tartják, hanem az, hogy tényleg megtartják. Szerepel a zászlós napok sorában, vagyis a háztulajdonosoknak ki kell tűzniük a finn zászlót. Az anyák napján egyébként szintén, ami mellesleg egy héttel később van, mint otthon, május második vasárnapján. Talán éppen azért esik novemberre az apák napja, hogy pontosan fél év legyen a távolság az anyák napjától? Nem tudom, mindenesetre ez is egy szép szimbólum.

jaaveistos_isa_fi.jpg"Hű, de klassz jégszobor, egészen úgy néz ki, mint az apukátok!" "Ő az apukánk!" Forrás: seppo.net

Még szebb azonban az ünnep tartalma. A gyerekek az óvodákban és az iskolákban is igazán kedvesen felkészülnek az apák napjára. Az ovisoknál az apukák ilyenkor bemehetnek csemetéjükkel a csoportba és velük együtt tölthetnek el egy-két órát ott. Az iskolákban pedig mindenféle apró meglepetést készítenek, amit aztán otthon adnak át. Én az idén kaptam egy nagyon klassz katapultot (margarinos dobozból, jégkrémes pálcikából és befőttes gumiból készült), igazán aranyos üdvözlőlapokat, egy kézzel fonott kulcstartót és egy csomó lufit. A 14 éves lányom pedig fantasztikus apák napi ebédet főzött, talán most történt először, hogy teljesen egyedül elkészített egy komplett, négyfogásos (!) menüt. Mindig jó apának lenni, de ilyenkor aztán különösen...:)

Az időzítés pedig azért is kiváló, mert a november sokak szerint a legszörnyűbb hónap Finnországban, főleg akkor, amikor késik a hó (márpedig az idén, úgy tűnik, késik). Eső, szürkeség, nyirkosság - de a legnyomasztóbb az, hogy nagyon rövidek a nappalok és egyre csak tovább rövidülnek. Ma például Helsinkiben már csak 8.21-kor kel fel a nap, de 15.47-kor már le is megy, északabbra pedig még rosszabb a helyzet. Kiváló ötlet éppen erre a (sok finn számára erősen depresszív) időszakra helyezni egy ilyen szívet-lelket melengető ünnepet, biztos sokan vannak vele úgy, hogy "na, azért ilyenkor is történik valami jó".

2 komment

Négy gyermekem iskolai fényképei összesen 137 euróval rövidítették meg a családi kasszát. Pedig igyekeztem mindegyikük esetében a lehető legolcsóbb csomagra befizetni, ez az osztálykép mellett csak néhány egyszerű fotót tartalmazott róluk. Se naptár a gyerekek képével, se kulcstartó, se hűtőmágnes, se bögre, se matrica, se kötény, se táska, semmi. Még a fotó alapján készített kirakóst meg a bélyeget is kihagytam, pedig csábító volt a gondolat. Ha ezek közül is választottam volna néhányat, könnyen 400-500 euróra szaladt volna fel a végösszeg.

koulukuva.jpgVászonra is kinyomtatják, ha kérjük, egy 30-szor 40-es kép potom 49 euróba kerül. Illusztráció: www.seppalankoulukuvat.fi

A finnországi alapfokú oktatási intézményekben minden ingyen van, kivéve az iskolai fotózást. Nem kell fizetni sem az ebédért, sem a tankönyvekért, de még a füzetekért vagy a korrepetáló tanárért sem. A fotózás azonban, amint a fenti számok mutatják, erősen profitorientált tevékenység és az óvatlan szülőnek nagyon mélyen kell a zsebébe nyúlnia. Meglepőnek és nehezen magyarázhatónak tűnt számomra ez az ellentét - egészen tegnapelőttig.

Ekkor jelent meg ugyanis erről a visszásságról egy érdekes cikk az egyik lapban, ami rávilágított a jelenség mögötti turpisságra. Eszerint ugyanis a finn oktatási hivatal érdeklődését is felkeltette a drágaság és vizsgálatot indított, ami kiderítette, hogy a fényképkészítő cégek hatalmas összegeket fizetnek az iskoláknak rendezési díj címén. Akár diákonként 5-5,8 eurót is. Egy közepes méretű, 500-600 fős iskola tehát akár bő 3 ezer eurót is legombol a fényképkészítő cégről azzal a felkiáltással, hogy odaszervezi a nebulókat a kattintgatáshoz!

A fényképkészítő cégek között éles a verseny, így hajlandóak ezeket a csillagászati összegeket is kifizetni csak azért, hogy elnyerjék az osztályfotó elkészítésének lehetőségét. A gond csak az, hogy ezeket a summákat végső soron a szülőknek kell kifizetniük az iskolai fotók magasabb árában.

A dolog egyáltalán nem tragikus persze, hiszen ha például fizetni kellene az iskolai ebédért, az éves szinten jóval többe kerülne, mint a fotók, akármilyen drágák is.

Szólj hozzá!

Részben kínai hadifoglyok építették az első világháború idején a Helsinki körüli erődrendszert. Ezzel az érdekes adalékkal lepett meg mai sétám során egy információs tábla az egyik lakótelep melletti erdőben. A maunulai városrész mellett még most is láthatóak az egyik erőd nyomai, bár az erdő már nagyrészt benőtte a maradványokat.

Maunula.jpgA maunulai erőd maradványai, háttérben a lakóteleppel

Az oroszok természetesen Szentpétervár (akkori fővárosuk) védelmét akarták megerősíteni, ezért építették az erődöket. A védőrendszer sosem készült el és nem is kellett bevetni, így hamar az enyészeté lett. A maunulai erőddel a finnek egy ideig nem törődtek, az útépítések és a főváros terjeszkedése során sok eleme egyszerűen eltűnt, aztán a 70-es években hozott egyik törvény védelem alá helyezte. Ma már nem sok látszik belőle, de azért még fel lehet fedezni az erdőben.

maunulai fal.jpgEgy részlet a maunulai erőd falából

Nem tudtam viszont, hogy kerültek kínai hadifoglyok az első világháború során Helsinki környékére, megpróbáltam utánanézni, de nem jutottam sokra. Jó néhány weboldalt találtam, amely megerősítette a kínai hadifoglyok jelenlétét és azt is, hogy közreműködtek az építkezések során (egy link: http://www.loppi.fi/Loppi/Palvelut/Kuntapalvelut/Vapaa-aikapalvelut/Kulttuuri/Opaskurssi/Joentaan-kylan-puolustusvarustus/ egy másik: http://www.helsinki200.fi/helsinki-1812-2012/1812-suomen-kaarti-perustetaan), sőt, még arra is találtam utalást, hogy állítólag a csatornázást is ők kezdték meg Helsinkiben (http://www.city.fi/ilmiot/viemarirotat/1386) de arról, hogy hányan voltak és miért hozták őket éppen ide, csak annyi infót találtam, hogy az oroszok szerették a lehető legtávolabbra vinni a hadifoglyokat. Nem tudom, ez kielégítő magyarázat-e.

maunulai tábla.jpgA maunulai erőd történetét és alaprajzát ismertető tábla az erdőben

Szólj hozzá!

Az előző bejegyzés a férfiakról szólt, tehát jöjjenek most a nők.

Öt jelentkező közül négy nő volt tavaly a finn külügyminisztérium diplomataképző tanfolyamán és az arány évek óta hasonló. A pálya totális elnőiesedésétől tartva az idén külön marketingkampány keretében próbálják felkelteni a férfiak érdeklődését a diplomatapálya iránt. Nem biztos ugyanis, hogy feltétlenül javítja a finn érdekérvényesítés esélyeit, ha például egy-egy muzulmán térségben csupa női nagykövet képviseli Finnországot (Észak-Afrikában például állítólag ez a helyzet).

Más partnerekkel szemben persze akár előny is lehet a hölgyek túlsúlya. Állítólag Hillary Clinton amerikai külügyminiszter tavalyi helsinki látogatása során nagyon örült, amikor meglátta, hogy a köszöntésére felsorakozott külügyminisztériumi fogadóbizottság hét tagja közül csak egy férfi. "Ilyet még sehol nem láttam", mondta a visszaemlékezések szerint Clinton, ami azért nagy szó, mert külügyminiszterként száznál is több országot keresett fel.

tyokay_2009_04_2011-11-28_kat_001_fi_005.gifA nők aránya mindenütt növekszik, de a vezetők közt a magánszférában még kisebbségben vannak. Felülről lefelé: igazgatók a magánszektorban, igazgatók az állami szférában, igazgatók az önkormányzati szférában, majd szakértők ugyanebben a hármas bontásban.
Forrás: Finn Statisztikai Hivatal

A finnek nagyon büszkék arra is, hogy a világon náluk először kerültek be nők képviselőként a parlamentbe (1907-ben), vagy hogy náluk választottak meg először nőt honvédelmi miniszternek (Elisabeth Rehnt, 1990-ben). 2007-ben pedig olyan kormány alakult, amelyben több miniszteri posztot töltött be nő (12-t), mint férfi (8-at).

A jelenségnek az a magyarázata, hogy a nők nagyon sok területen egyszerűen jobbak a férfiaknál. Azokban a szakmákban pedig, ahol hagyják őket érvényesülni, gyakran számbeli fölénybe kerülnek.

A politika Finnországban nem olyan terület, ahonnan a nők elmenekülnének, nem olyan durva és kíméletlen, mint Magyarországon. Alighanem ez az oka, hogy miért van sokkal több női parlamenti képviselő jelenleg is a helsinki parlamentben (200-ból 85), mint a budapestiben (386-ból 22).

A mai finn gyerekek közül pedig állítólag néhányan meg is lepődtek, amikor tavaly (12 év után) újra férfi került a köztársasági elnöki székbe. Ismerősöm mesélte, hogy kislánya döbbenten kérdezte tőle: miért, anya, az elnök nem csak nő lehet?

Szólj hozzá!

"A kisbaba pelenkáját először műanyag zacskóba tedd, csomózd össze a zacskót és úgy dobd a szemetesbe!" Ezt a kérést egy közintézmény férfi mosdójában olvastam a minap. Elgondolkoztam, vajon milyen hatást váltana ki a férfiakból egy hasonló felirat Magyarországon - valószínűleg sokan meglepődnének. Itt viszont nem kevesen vannak, akik számára teljesen természetes, hogy a kisbabát az apukák is pelenkázzák.

pelenkázó.jpgAz ominózus felirat - természetesen három nyelven...

Sőt, maga a kormány igyekszik rávenni őket, hogy foglalkozzanak a lehető legtöbbet a család legifjabb tagjaival. Egy nagy vihart kavart elképzelés szerint ugyanis az itteni gyesnek megfelelő támogatást ezentúl csak akkor folyósítaná három éven át a társadalombiztosítás, ha a szülők egymás között megfelezik az igénybe vétel időtartamát. Vagyis: a kormány arra akarja kényszeríteni az apákat, hogy ha a gyereket nem adják bölcsődébe, akkor 18 hónapon át ők legyenek vele otthon, ne az édesanyák. Az indoklás szerint a cél az, hogy növeljék a munkaerő-kínálatot, az anyák a szülés után hamarabb álljanak vissza a munkába.

Jelenleg a finn szülők választhatnak, ki marad otthon a kisgyerekkel az első három évben. Ennek következtében a gyest igénybe vevők 94 százaléka nő. A kormány által tervezett változásnak a hivatalos indoklás szerint nincs költségvetési kiadáscsökkentő célja, a gyakorlatban azonban valószínűleg ez lesz az eredménye. Nyilvánvaló ugyanis, hogy sok családban nem fog otthon maradni az édesapa másfél évig. Azért sem, mert sok helyen a család számára így ténylegesen nagyobb lenne az elmaradt jövedelem, mint a gyes havi 337 eurós összege. A sokat hangoztatott nemi esélyegyenlőség dacára ugyanis még Finnországban is többet keresnek átlagosan a férfiak, mint a nők.

Ha a kormány elképzelése megvalósul, néhány év múlva talán már nem is lesz férfi mosdó pelenkázó nélkül.

Szólj hozzá!