Mi magyarok szeretjük azt gondolni, hogy az 1456-os nándorfehérvári diadal emlékére a keresztény világban mindenhol megszólalnak délben a harangok. Finnországban azonban én csak egy helyről hallottam, hogy valóban így van: ez pedig a tamperei Kaleva templom. Annak a harangja valóban megkondul minden délben, méghozzá éppen a magyar hagyomány miatt.
A Kaleva templom a főbejárat felől. Belülről sokkal jobban néz ki.
A tamperei Kaleva-gyülekezetnek erős magyar kötődése van, ma is élő kapcsolatot ápol egy pici magyar falu evangélikus gyülekezetével (Sárszentlőrinc). Ez a Kaleva-egyházközség alapító lelkészére, Paavo Viljanenre vezethető vissza, aki az 1930-as években tanult Sopronban és vált egész életére magyarbaráttá. Tegnap ez a templom adott helyet a magyar nagykövetség március 15-i ünnepségének is, amelyen Viljanen utóda, a már szintén nyugdíjas Simo Koho lelkész beszéde első felét nemcsak finnül mondta el, hanem magyarul is. Magától értetődő, hogy a templomban magyar nyelvű brosúra is ismerteti a látnivalókat.
Van is mit ismertetni egyébként, mert a templom belülről igazán nagyon hatásos. (Kívülről gabonasilóhoz hasonlít és állítólag az is a beceneve.) Az 1966-ban elkészült, a leírások szerint halra emlékeztető alaprajzú épületet a modern finn szakrális építészet egyik legjobb alkotásának szokás tekinteni, amely Tampere egyik legismertebb látnivalója. Tervezői, a Pietilä-házaspár (Reima és Raili) monumentális épület megalkotására kaptak megbízást az 1950-60-as években, amikor robbanásszerű sebességgel épült ki a Kaleva-városrész. A monumentalitást indokolta, hogy a tervpályázat 1963-as kiírásakor a gyülekezetnek 40 ezer (!) tagja volt, de saját temploma még nem. Az elkészült mű végül kb. 15 százalékkal lekicsinyített változata az eredeti tervnek, de így is impozáns, katedrálisszerű méretei vannak: a bejárattól az oltár 50 méterre van, a belmagasság meghaladja a 30 métert és 1200 ember tud leülni a padsorokba.
A templom igazán világos, ami 18 hatalmas, keskeny, de a klinkertéglás padlótól a tetőig tartó ablaknak köszönhető. Bejárati ajtóból is 18 található. Az oltár keresztje kicsit befelé hajlik, ami az áldást és a védelmet szimbolizálja. Nekem nagyon tetszik az oltárkép is, ami egy hatalmas fafaragás, Megrepedt nádszál címmel. Arra utal, hogy Jézus a megrepedt nádszálat sem töri el (Ézsaiás könyve 42. rész).
Mutatok még néhány képet erről a különleges templomról.
Az oltárszobor (a Megrepedt nádszál) és a befelé hajló kereszt
A padsorok erdei fenyőből készültek, akárcsak a 3500 sípos orgona homlokzata
A légifelvétel alapján az állítólagos hal alaprajz talán inkább levél alakú
