A Wikipedia szerint Magyarországon június 3. vasárnapján ünneplik az apák napját. Nem emlékszem azonban, hogy ezt valaha is észrevettem volna (vagy esetleg az elmúlt két évben terjedt volna ez el, amióta Finnországban élek? Aligha...) A finneknél viszont ez valódi ünnep.
Nem is az a fő különbség, hogy itt november második vasárnapján tartják, hanem az, hogy tényleg megtartják. Szerepel a zászlós napok sorában, vagyis a háztulajdonosoknak ki kell tűzniük a finn zászlót. Az anyák napján egyébként szintén, ami mellesleg egy héttel később van, mint otthon, május második vasárnapján. Talán éppen azért esik novemberre az apák napja, hogy pontosan fél év legyen a távolság az anyák napjától? Nem tudom, mindenesetre ez is egy szép szimbólum.
"Hű, de klassz jégszobor, egészen úgy néz ki, mint az apukátok!" "Ő az apukánk!" Forrás: seppo.net
Még szebb azonban az ünnep tartalma. A gyerekek az óvodákban és az iskolákban is igazán kedvesen felkészülnek az apák napjára. Az ovisoknál az apukák ilyenkor bemehetnek csemetéjükkel a csoportba és velük együtt tölthetnek el egy-két órát ott. Az iskolákban pedig mindenféle apró meglepetést készítenek, amit aztán otthon adnak át. Én az idén kaptam egy nagyon klassz katapultot (margarinos dobozból, jégkrémes pálcikából és befőttes gumiból készült), igazán aranyos üdvözlőlapokat, egy kézzel fonott kulcstartót és egy csomó lufit. A 14 éves lányom pedig fantasztikus apák napi ebédet főzött, talán most történt először, hogy teljesen egyedül elkészített egy komplett, négyfogásos (!) menüt. Mindig jó apának lenni, de ilyenkor aztán különösen...:)
Az időzítés pedig azért is kiváló, mert a november sokak szerint a legszörnyűbb hónap Finnországban, főleg akkor, amikor késik a hó (márpedig az idén, úgy tűnik, késik). Eső, szürkeség, nyirkosság - de a legnyomasztóbb az, hogy nagyon rövidek a nappalok és egyre csak tovább rövidülnek. Ma például Helsinkiben már csak 8.21-kor kel fel a nap, de 15.47-kor már le is megy, északabbra pedig még rosszabb a helyzet. Kiváló ötlet éppen erre a (sok finn számára erősen depresszív) időszakra helyezni egy ilyen szívet-lelket melengető ünnepet, biztos sokan vannak vele úgy, hogy "na, azért ilyenkor is történik valami jó".
