Sokat elárul egy társadalom állapotáról, hogy milyen új szavak keletkeznek, mert ez visszatükrözi, mi foglalkoztatja az embereket, a közéletet. A finn nyelvtudományi intézet havonta teszi közzé, mi volt szerintük az adott hónap legjellegzetesebb új szava. Blognyitó bejegyzésként talán érdemes áttekinteni, melyek voltak a 2012. év szavai, néhány olyan jelenséget is elárulnak a mai Finnországról, amelyek az országimázs-hirdetésekből kimaradnak.
A szeptember szava például az "iskolashopping" volt (koulushoppailu) a nyelvtudományi intézet szerint. Ez azt a jelenséget takarja, hogy a szülők Finnországban is egyre inkább körülnéznek, melyik általános iskolába írassák a gyereket. Ennek a jelentőségét az adja, hogy eközben a hivatalos finn oktatáspolitika nagy erőkkel dolgozik az iskolák közti minőségbeli különbségek felszámolásán. Az a törekvés, hogy lehetőleg minden gyerek a lakóhelyéhez legközelebbi iskolába járjon, amit persze akkor lehet elérni, ha tényleg nincsenek jelentős színvonalbeli különbségek az egyes oktatás intézmények között. Saját gyermekeim tapasztalatából is tudom, hogy ez a dicséretes törekvés sajnos (finoman szólva) nem vezet tökéletes eredményre. Az iskolák között igenis komoly színvonalbeli különbségek vannak, valószínűleg nem is lehet teljesen nivellálni. Ezt ismerik fel a jelek szerint egyre inkább a szülők is, olyannyira, hogy új kifejezés is született az iskolák kínálatából az üzletek kínálatához hasonlóan válogató, "shoppingoló" szülők eme tevékenységére.
Egy tipikus finn alsó tagozatos iskolaépület
A június szava a nyelvtudományi intézet szerint egy pszichológiai szakkifejezés, a mentalizáció volt. A pszichológusok szerint mentalizáció annak képessége, hogy mások fejével is tudunk gondolkozni, mások helyzetébe is bele tudjuk képzelni magunkat. Aki ilyenre nem képes, annak súlyos személyiségzavarai is lehetnek: például autista lesz. Vagy erőszakra hajlamos. Szélsőséges esetben akár tömeggyilkos is. A mentalizáció azért lett a június hónap szava, mert a Helsinkihez közeli Hyvinkää városában egy 18 éves fiatalember egy vasárnapra virradó éjszaka lövöldözni kezdett egy üzletközpont tetejéről, két embert megölve és hetet megsebesítve. Az ámokfutót korábban mentalizációs zavarok miatt kezelték, sajnos a jelek szerint sikertelenül. (Az eset folyománya egyébként, hogy decemberben a belügyminisztérium szakértői munkacsoportja a fegyvertartási törvény szigorítását javasolta.)
Március hónap szava a szolgálatban maradási prémium (sitouttamisbonus) volt. Ennek oka az, hogy kiderült: a Finnair 18 vezetője ilyen jogcímen tett zsebre hatalmas összegeket (együttvéve 2,7 millió eurót), pusztán azért, mert hajlandó továbbra is a többségi állami tulajdonban lévő (de a tőzsdén is jegyzett) légitársaságnál dolgozni. Az esetből főleg azért lett botrány, mert ezzel párhuzamosan a Finnair alkalmazottainak fizetéscsökkentéséről és elbocsátásokról folytak tárgyalások a cég gyenge jövedelemtermelő képessége miatt. A történtek (néhány más cégvezetői botránnyal együtt) érezhetően gyengítették a finn társadalom hagyományosan erős belső kohézióját és növelték a cégvezetőkkel szembeni ellenszenvet.
Sokatmondó az is, hogy a nyelvtudományi intézet szerint az április hónap szava a családirtás (perhesurma), az augusztusé a természeti ételek (villiruoka, tehát az erdei bogyók, gombák, a természetes vizekből kifogott halak stb), a februáré pedig az önkormányzati térkép (kuntakartta) volt - utóbbit kifejezés a települési önkormányzatok tervezett összevonásai miatt került be a köztudatba.
Meglehetősen komorra sikeredett ez az összeállítás és nem is nyújt reális képet a mai Finnországról. Az itteni élet sokkal békésebb, kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb, mint amit a nyelvtudományi intézet összeállítása sugall. E blog további bejegyzéseiben sok szó esik majd még a finnországi hétköznapok számos pozitív jelenségéről. A mostani első poszt azonban talán arra is fényt derít, hogy Finnország is változik - és nem feltétlenül mindig előnyére.
