Butaság a kérdőjel, hát persze, még jobb lenne, ha inkább 40 ezret. Komolyra fordítva: a Libera nevű finn kutatóintézet a napokban egy olyan javaslatot tett közzé, miszerint létre kellene hozni az úgynevezett alapszámla intézményét minden egyes finn állampolgár számára. Erre az állam befizetne mindenkinek 20 ezer eurót, az illető pedig az évek során maga dönthetné el, milyen szociális juttatásra akarja ezt a tőkét felhasználni.
A rendszer egyik előnye a bürokrácia visszaszorítása lenne: a számítások szerint az állam egy átlagos állampolgár számára úgyis legalább ilyen értékben fizet különféle szociális juttatásokat, minek tehát a különböző jogcímek nyilvántartásával és az egyenkénti elbírálgatással vesződni, döntsön az állampolgár, milyen juttatást akar: tanulmányi ösztöndíjat, munkanélküli segélyt vagy családi pótlékot. Amíg futja a keretből, az állam számára valójában mindegy, mire megy a pénz, mondják az ötlet kiagyalói. A szociális juttatásokat felhasználók számára is előnyösebb lenne ez a rendszer, hiszen átláthatóbb, növeli a választási szabadságot és a felelősségérzetet is: ha tudom, meddig ér a takaró (ami nem is az enyém, hanem az állam adja), akkor minden bizonnyal jobban átgondolom, mikor és milyen céllal veszek fel az alapszámláról. Vagyis megszűnne a juttatások jogtalan igénybe vétele, a potyautas-jelenség: ha mindenkinek saját, fix pénz áll rendelkezésre, akkor nem lehet többé az államot korlátlanul "fejni".
A társadalombiztosító egyik kirendeltsége. Fotó: www.fonecta.fi
A számláról persze nem csak felvenni lehetne pénzt, hanem oda menne a munkával töltött idő során a tb-járulék egy része is, vagyis a szorgalmas állampolgár számlája szépen gyarapodna is, amikor éppen munkaképes. A Libera meggyőződése, hogy ez a rendszer munkavállalásra ösztönözné a finneket, tehát arra, hogy növeljék a számlán lévő összeget. Ebben azért nem vagyok teljesen biztos, bár látva a finnek individualizmusát, nem kizárt, hogy igazuk van. Gyanítom azonban, hogy a gazdasági helyzet fokozatos romlásával most már Finnországban is inkább az jellemző, hogy azért nem dolgozik a munkanélküli, mert nincs számára megfelelő munka, nem pedig azért, mert kényelmesebb neki pusztán a szociális juttatásokra támaszkodni.
A kulcskérdés nyilván a rendszer paramétereinek beállítása. Pontosan milyen ellátásokat váltana ki az alapszámla? Lehetne-e (ideiglenesen) negatív a számlán lévő összeg? Kamatozna-e az egyenleg? Mi lesz azoknak a pénzével, akik valami miatt nem tudják azt felhasználni? Rengeteg részletkérdés merül fel, de azt hiszem, nagyon sok tényezőt nem is lehetne előre kiszámítani, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a rendszer egyáltalán működőképes lenne.
Az elgondolást ismertető konferencián több párt képviselői is támogatták az elgondolást, bár az is elhangzott, hogy az némileg utópisztikus és nehezen kivitelezhető, főleg a globalizáció korában, amikor egyre többen élnek hol külföldön, hol odahaza. A leginkább zavarba ejtő azonban számomra az, hogy nem vagyok benne biztos, nem a társadalmi szolidaritás felmondásáról van-e szó. Ha mindent privatizálunk, még a szociális juttatások számláját is, akkor hogyan fog tudni közösségként működni a társadalom? Az alapszámla kiötlői szerint a társadalombiztosítás be- és kifizetései nagyobb részben az egyén saját befizetései és kifizetései már ma is, csak különböző életszakaszokban (vannak időszakok, amikor az egyén nettó befizető a tb-be, és vannak olyan időszakok is, amikor nettó haszonélvezője). Ez az érv nekem nem túl meggyőző.
