Finnországban nem húsvét hétfőn mennek a gyerekek az ismerősökhöz mindenféle szépet kívánni, hanem bő egy héttel korábban, virágvasárnap. És nemcsak a fiúk, hanem a lányok is. Tavaly Peti fiam egyik ovis csoporttársa toppant be váratlanul, az idén Panka lányom osztálytársai, kistestvérestül. Elszavalták az ilyenkor kötelező mondókát, ami hevenyészett fordításban kb. így hangzik: Itt a barka, hozzon frissességet, egészséget a most kezdődő esztendőben, tiéd a gally, én pedig jutalmat kapok (Virvon, varvon, tuoreeks terveeks tulavaks vuodeks, vitsa sulle, palkka mulle). A versike elszavalása után gazdagabbak lettünk egy szépen feldíszített barkával, a gyerekek pedig némi édességgel.
Egy kis varázsló, indulás előtt (a finn Wikipediáról)
Akármilyen ruhában persze nem lehet eljátszani ezt, a gyerekeknek szépen fel kell öltözniük varázslónak. Itt is az ősrégi pogány hagyományok keresztény ünnephez igazított továbbéléséről van tehát szó, akárcsak a mi húsvét hétfői népszokásainknál. A varázsló, ahogy a kis rigmus is mutatta, egészséget és életerőt hoz a meglátogatott ház lakóinak. Az átadott gallyacska a hagyomány szerint fűzfaág, amely virágvasárnap idejére elvileg már elkezd barkásodni.
A finn Wikipedia szerint a hagyomány ortodox eredetű, Kelet-Finnországból származik, ahol a virágvasárnapot megelőző szombaton a templomban áldották meg a barkákat, ezeket vitték másnap a gyerekek a rokonokhoz. A barkának sok kultúrában van egészséget és életerőt adó varázsereje, a finnugor népek pedig állítólag abban is hittek, hogy a barka suhogtatása elűzi a rossz szellemeket.
A versikének egyébként van egy hosszabb változata is, angol fordításban itt olvasható el.
