Soha nem látott szintre emelkedett a jólét Finnországban, állapítja meg Matti Pohjola professzor a mi Közgazdasági Szemlénknek megfelelő folyóiratban (Kansantalouteellinen aikakauskirja). Ez azért meglepő, mert a közvélekedés itt is úgy tartja, hogy a válság miatt Finnországban is leépülőben van a jóléti társadalom, akárcsak a világ sok más országában.

A jólét növekedése a hosszú távú idősorok alapján látványos

Pohjola professzor azonban szépen akkurátusan bebizonyítja, hogy éppen az ellenkezője az igaz: a finnek még soha nem éltek olyan jól,mint mostanság. Ehhez különböző 2010-es mutatószámokat hasonlít össze az 1990-essel. (Azért ezzel az évvel, mert 1990 volt a mostanit megelőző legutolsó nagy válság kitörésének éve Finnországban, a jólét mutatószámai akkor voltak a csúcson, utána nagy visszaesés következett.)

Eszerint az átlagos finn fogyasztása 2010-ben 31 százalékkal volt magasabb, mint 1990-ben, miközben munkaideje 5 százalékkal csökkent. Emelkedett a várható élettartam is. Igaz, eközben kimutathatóan polarizálódott is a társadalom: az átlagnál kisebb vagy nagyobb jövedelemmel rendelkezők aránya egyaránt emelkedett, miközben az átlagos szinten élők rétege elvékonyodott. (Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a finn társadalom magyar szemmel ma is irigylésre méltóan homogénnek tűnik.)

Mindezek alapján a jólét nemcsak emelkedett, hanem egyenesen gyorsabban emelkedett, mint a GDP. Vagyis a finnek még soha nem éltek olyan jól, mint most. A fejlődés itt valóban folyamatos.

Hasonló véleményen vannak a szociális és egészségügyi területen dolgozó döntéshozók: az intézmények vezetői, az önkormányzati szociális és egészségügyi bizottságok vezetői, a területi munkaügyi és gazdasági központok vezetői és a társadalombiztosítás (Kela) területi vezetői. Az ő megkérdezésük alapján rendszeresen elkészített úgynevezett szociális barométer legfrissebb kiadása szerint a válaszadók 85 százaléka jónak vagy meglehetősen jónak tartja a jóléti szolgáltatások helyzetét, csupán 4 százaléka tartja rossznak. Ezek az arányok most a legkedvezőbbek a felmérések több évtizedes története során.

Ezekről a témákról beszélgetve finnekkel általában meghökkenést tapasztaltam. Az emberek zöme úgy gondolja, terjedőben van a szegénység, egyre többen jelentkeznek az ingyenes ételosztásokon, nő a társadalom peremére szorultak aránya, egyre többen küzdenek a puszta létfenntartásért. A fenti eredmények azt mutatják, hogy miközben nyilvánvalóan ez is igaz, a többség jóléte tovább emelkedik.