Elterjedt vélemény, hogy a kommunikáció nem tartozik a finnek erősségei közé. Mielőtt Helsinkibe jöttünk volna, magam is hallgatagnak, csak a minimálisan szükséges információ átadására koncentrálónak gondoltam őket. Tévedtem. A valóságban már elmúlt az az időszak, amikor a kevés beszéd az átlagfinn jellemvonásai közé tartozott. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján nem látok radikális különbséget a magyarok és a finnek közlékenysége között. Nagyjából hasonló arányban találkoztam szószátyár és szófukar emberekkel itt is, mint otthon.
Igen, a finnek is nagyon sokat beszélnek mobilon, de hát ki nem? Forrás: www.finland.fi
A hivatali kommunikációval kapcsolatban is jók a tapasztalataim. Olyan érzésem alakult ki, mintha errefelé sikerülne könnyebben érthetően, világosabban, lényegre törőbb módon megfogalmazni például a jogszabályokat. Ha kapok egy hivatalos levelet, könnyebben ki tudom hüvelyezni a lényeget, mint odahaza. Ennek leginkább az az oka, hogy igyekeznek tömören és lényegre törően fogalmazni. Kerülik a felesleges sallangokat, a fellengzős, ám üres kifejezéseket. Nincsenek barokkos körmondatok, jelzőhalmozások sem.
A tömörség egyik látványos példája a levelek végén szereplő jókívánságok és a búcsúüdvözletek összevonása. Magyar szemmel nézve legalábbis kissé szokatlanok az olyasféle, errefelé igen gyakran alkalmazott elköszönési formulák, mint például az, hogy "együttműködési üdvözlettel". Nem ritka azonban az olyan elköszönési formula sem, mint pl. "A napod kellemes folytatását kívánva", vagy "Napsütéses hétvégét kívánva".
Valahol azt olvastam, hogy a finnek a szóbeli kommunikáció során leginkább a következőket tartják erénynek: szerénység, a másikra való odafigyelés, az igazsághoz való feltétlen ragaszkodás és a tényekre koncentrálás. Azt hiszem, ez igaz. Valószínűleg ezekből az erényekből ered, hogy ha finnekkel beszélget az ember, ritkábban szólnak közbe, mint a magyarok. Nincs sok gesztikulálás és "small talk" sem. A finn beszédkultúrában az teljesen elfogadott, hogy időnként csend van, nem kell feltétlenül folyamatosan beszéddel kitölteni minden percet. Ez részben abból ered, hogy kerülik az ismételgetéseket. Úgy gondolják, hogy ha egyszer elmondtak valamit, akkor azt a partner megértette, felesleges lenne még egyszer elmondani. És ne várjuk egy finntől azt sem, hogy hízelgésnek tűnő dicséretekkel halmozzon el, vagy hajbókoljon. Ez teljesen idegen tőlük. A finn kommunikáció őszinte és célorientált.
Az őszinteségnek két nagyon kellemes következménye is van. Egyrészt biztos lehetek abban, hogy ha valaki azt mondta, "igen", az tényleg igent jelent és nem "talán"-t. Másrészt pedig beszélgetés közben nem kell azon morfondírozni, mi járhat valójában a beszélgetőpartner fejében. Nagy valószínűséggel azt is mondja ugyanis.
