Most, hogy az idei tél első rendes havazására február 1-jéig kellett várni Helsinkiben, itt az ideje, hogy szülessen végre egy bejegyzés az itteni télről is. A finnek számára az időjárás egyébként is nagyon fontos beszédtéma, igazán tarthatatlan tehát, hogy ezen a blogon eddig egyáltalán nem esett szó róla. Ha pedig időjárás, akkor magától értetődő választás a tél (finnül talvi, vagyis rokon szó), hiszen a magyar értelemben vett tél a leghosszabb évszak errefelé, még Helsinkiben is legalább 4-5 hónapig tart, északabbra pedig még tovább.
E témában megkerülhetetlen a finnek legendás hidegtűrésével kapcsolatos alapvicc. Ebben sok igazság van, még ha erősen karikírozott formában is. Néhány napja lányom felső tagozatos iskolája előtt kb. harminc kamasz közül legalább 25-öt láttam sapka nélkül bandukolni hazafelé, pedig mínusz 18 fok volt. Az uszodából kifelé menet a rettentő fagyok időszakában is gyakran látok vizes hajjal elindulókat. És főleg tavasszal meg ősszel feltűnő, hogy 0 fok körüli hőmérsékletben sokan még egyáltalán nem hordanak kabátot.
Az idei hómentes december és január igazi kuriózum volt. A tavalyi télen már december elején 20-30 centis havunk volt, ami február elejére-közepére legalább félméteresre duzzadt, tavalyelőtt pedig január 2-ától volt fehér a világ. Azért jegyeztem meg ilyen pontosan, mert rendkívül sokat számít itt a téli sötétségben, hogy van-e hó, vagy nincs. Egészen más a hangulata még a városnak is, ha már nem csak a szürkeség látszik. Különösen karácsony környékén, amikor Helsinkiben, ha felhős az ég (márpedig ilyentájt majdnem mindig felhős), csak fél tíz körül kezd világosodni és 3 óra körül már sötétedik is.
Az idei télen ilyen jeleneteket eddig nem láthattunk Helsinkiben, tavaly annál inkább. Fotó: www.iltasanomat.fi
Szóval az eddigi hóhiány nagy riadalmat okozott mindenfelé. A világon egyedül a Saimaa-tóban élő különleges édesvízi fókafaj számára például mesterséges hókupacokat kell a jégre rakni, hogy legyen hová elbújtatnia a hideg elől kicsinyeit. Helsinkiben pedig az fenyeget, hogy a régi építésű házakban elfagynak a vízvezetékek, mert a házak szigetelését egy időben úgy tervezték, hogy télen vastag hóréteg veszi körbe a lábazatot. És sokak számára legalább ilyen nagy probléma, hogy a legjobb sífutó központok is takaréklángon üzemelnek: van ugyan hóágyú, de sokkal rövidebb és kevesebb pálya áll rendelkezésre, mint olyan években, amikor nem a mesterséges hóra kell a nyomokat lefektetni.
No, de annyi előnye mégis volt az idei hószegény télnek, hogy legalább nem kellett sokat lapátolni a kertben...
