Fin(n)tor

Rozskenyeret hirdettek a délelőtti családi film előtt a moziban. Odahaza nehezen tudnék elképzelni ilyen reklámot, de itt ez teljesen természetes. Mivel Finnországban én is nagy rajongója lettem ennek a kenyérféleségnek, egy kicsit utánanéztem, miért is olyan finomak az itt kapható változatok.

Különféle módon elkészített rozskenyerek

Először is, a finn kenyérgyárak nem vethetőek össze egy francia vagy egy bajor pékséggel és persze a magyarokkal sem. Az itteni kenyerek nem olyan mutatós külleműek, hogy a hozzá nem szokott szem megkívánja a terméket. A kevéssé figyelemfelhívó külcsín alatt viszont értékes tartalom rejlik. Egy szelet rozskenyér legalább olyan tápláló, mint két-három szelet fehér kenyér. Ez ráadásul nem üres kalóriákat jelent, ellenkezőleg, a teljes kiőrlésű rozs tele van értékes tápanyagokkal, fogyasztása egészséges jóllakottság-érzetet kelt, magas a rosttartalma és hosszú órákon át biztosítja a szervezet megfelelő energia-ellátását. Kevés finn étkezés képzelhető el rozskenyér nélkül.

Az itteni szabályozás szerint egy sütőipari terméket akkor lehet rozskenyérnek nevezni, ha az előállításához felhasznált gabona legalább fele rozs. Szoktak bele némi búzát is keverni (elsősorban azért, hogy kicsit lazább legyen a kenyér szerkezete), illetve krumplilisztet is (ettől édesebbé válik), de ezek csak kiegészítő jelleggel kerülnek bele. Újabban fehérített változat is létezik, bár ez nekem kissé természetellenesnek hat.

A leghagyományosabb, lyukas közepű, körgyűrű formájú rozskenyeret teljesen kiszárítva árulják, alig van benne több víz, mint a Szaharában, ennek köszönhetően több hétig is eláll. Ez száz százalékban rozsból készül, természetesen élesztő nélkül, Hátránya, hogy nem kifejezetten omlós: finoman fogalmazva talán azt lehet elmondani róla, hogy szerfelett alkalmas a rágóizmok erősítésére. A lyukas közepű rozskenyeret egy rúdra felfűzve könnyen lehetett tárolni, de ma már nem olyan praktikus ez az forma, mert nehéz belőle például szendvicset készíteni. Így tehát ma a lekülönbözőbb alakzatban árulják. Nekem legjobban az a változat ízlik, amelynek egy barátom találó megállapítása szerint pénztárca formája van.

Pénztárca, amely egyúttal egészséges és jóízű energiabomba is

Ezen túlmenően rengeteg más fajtája is létezik a rozskenyérnek: savanyú, édes, kelesztett,, őrlés nélküli magvakat is tartalmazó stb, és akkor még az árpakenyerekről nem is beszéltünk, Találkoztam már olyan véleménnyel is, hogy a finn kenyér olyan sokféle, hogy bátran lehet az ittenit a világ legváltozatosabb kenyérkultúrájának nevezni. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy az ország a keleti és a nyugati kultúra határán terül el. A témával foglalkozó angol nyelvű Wikipedia-oldal jó áttekintést ad a választékról, amely talán szemre nem olyan tetszetős, mint a búzaalapú sütőipar remekei, de a gyomor hálásabb érte.

Magyarországon valószínűleg sosem jutott volna eszembe, hogy mínusz 7 fokban, süvítő, jeges szélben, nyílt tűzön sütögessek virslit egy havas tóparton. Ehhez az élményhez is Finnországba kellett eljönni... Pedig voltaképpen otthon is meg lehetne oldani. Bár odahaza már egyre ritkábban van ilyen időjárás, azért néha előfordul. Helsinkiben ez viszont egyáltalán nem számít rendkívüli hidegnek, még március elején sem. Nem is volt tehát ok arra, hogy ma elmaradjon a hagyományos virslisütögetés Laajasalo szigetén, a befagyott tenger partján, 40 centis hóban. Hagyományos, mivel az idén már 36. alkalommal rendezték meg (mi persze most voltunk először).

Virslisütésre kiválóan alkalmas idő és helyszín

A rendezvény címét kb. Tavaszi szakításnak, áttörésnek vagy durranásnak lehetne fordítani, a plakátján az szerepelt, hogy várják mindazokat, akik már a tavasz jegyében szeretnének kicsit friss levegőt szippantani. Nos, a tavasznak magyar értelemben véve semmi jele nem volt, de finn értelemben véve ez bizony már tényleg a hamisítatlan "tavasztél" (kevättalvi) időszaka! Helsinkiben ugyanis márciusban már napi átlagban 4,5 órát süt a nap, ami ugrásszerű növekedés a decemberi 0,9 órás átlaghoz képest, de érezhető a változás a februári 2,5 órához képest is. És nem is csak az számít, hogy mennyit süt a nap, hanem az is, hogy milyen magasról. Március elején már kb. 23 fokos szögben delel, tehát több mint háromszor olyan magasan látjuk, mint a legsötétebb időszakban, a karácsonyt megelőző napokban (akkor kb. 7 fokos szöget zár be a földfelszínnel - ez rettenetesen alacsony, Budapesten ekkor kb. 20 fokos szögben látszik). Ez a különbség rengeteget számít.

A rendezvényre visszatérve: az lepett meg, hogy egyáltalán nem fáztam. Ha az ember ügyesen helyezkedik, éppen meg tudja találni azt a pontot a tűz mellett, amikor már kellemesen átmelegítik a lángok, de még nem égeti meg a tűz a térdét. A virslinek meg mindegy, hány fok van a tűzön kívül.

Volt még sífutóverseny óvodásoknak, lovasszán a befagyott tengeren, illetve annak 21. századi változata, a quad mögé kötött pótkocsin zötykölődés. Nagyon finom óriáspalacsintát is lehetett venni, áfonyalekvárral töltve, de nekem legjobban a tábortűz tetszett. És a végén jött a csattanó, a szó szoros értelmében: hazafelé menet hatalmasat estem, amikor nem vettem észre a tükörjeget a friss hó alatt. No, ennyit a tavaszról.

Előző bejegyzésemben kissé túlságosan is elmarasztalóan fogalmaztam a finn építészetről, amit megbántam - és elnézést is kérek, ha valakit megbántottam ezzel. Valójában természetesen bőven akadnak igazán szép, sőt gyönyörű épületek is Helsinkiben, bár ezek persze nem olyan régiek, mint a tallinni műemlékek. Hibámat helyrehozandó, az alábbiakban megpróbálom számba venni a nekem legjobban tetsző helsinki építészeti alkotásokat.

Helsinki legrégebbi kőépülete, a Sederholm-ház. 1757-ben épült egy kereskedő számára: alul a bolt, felül a tulajdonos lakása. A város impozáns főterén található, nemrég gyermekmúzeum nyílt benne.

A századfordulós épületek között is sok gyönyörű alkotás található. Ez a Krunika Gyöngye nevű lakóház, amelyet a Helsingin Sanomat olvasói 2007-ben a város legszebb szecessziós épületének szavaztak meg.

Ez pedig a Villa Johanna,   az ullanlinnai városrész gyöngyszeme. Ezen talán még jobban is látszik a szecessziós jelleg, mint az előző épületen.

Kedvenc kávézóm, a Kappeli.   Fém szerkezet, csupa üveg, a pesti Nyugati pályaudvarra emlékeztet.

A Nemzeti Színház, a nemzeti romantikus építészet egyik legjobban sikerült alkotása 1902-ből

A Katajanokka városrészben sok szép szecessziós épület található, ez  az egylk, a Norma nevet viseli.

 Sok szép épületre lehet bukkanni a belvárosban sétálva. Ez a Torilinna nevű.

A végére hagytam Helsinki legtöbbet fotózott jelképét, a luteránus dómot. Az előtérben II. Sándor cár szobra, a finneknek kedves orosz cárok egyike. Nem hiszem, hogy lenne még egy főváros Európában, ahol a főtér kellős közepén egy orosz cár szobra található. 

Helsinki legnagyobb vonzereje az, hogy könnyen el lehet jutni Tallinnba, mondta egyszer (nem kevés szarkazmussal) egy ismerősöm. Ez talán túlzás, de azért nem teljesen abszurd állítás. Négy napot töltöttünk az észt fővárosban, de már egyetlen kétórás séta során több építészeti szépséggel találkoztunk, mint bő egy éves finnországi tartózkodásunk során.

Nagyon szeretem Finnországot, de a finn városokban uralkodó funkcionalista építészeti stíluson soha nem tudtam fellelkesedni. Helsinkinek van ugyan egy csodálatos klasszicista főtere (amely a maga nemében szintén páratlan), de azon túlmenően az épített környezetet illetően meglehetősen kevés szépséget kínál. Tallinn viszont - vagyis a Hansa-szövetség idejében használatos nevén Reval - egy káprázatos ékszerdoboz. Állítólag a  Hansa-városok közül itt maradt meg legjobban a középkori városmag.

Nem is érdemes szaporítani a szót, a képek önmagukért beszélnek.

A 4,5 kilométeres középkori városfal egyharmada ma is áll. A háttérben az Oleviste-templom, amely a 16. században Európa legmagasabb épülete volt.

A régi városháza a főtéren. Állítólag az egész Balti-térségben ez az egyetlen megmaradt gótikus városháza (jelenlegi arculatát az 1402-1404-es átépítés során kapta).

A városházával szemben álló gyógyszertár, amely a világ egyik legrégebb óta folyamatosan működő patikája (1422-ben már említik).  Több mint háromszáz éven át egy magyar család üzemeltette, a  Pozsonyról kivándorolt   Johann Burchart Belavary leszármazottai.

További szép képek Tallinnról itt.

Nagy visszhangot kiváltó (tehát sikeres) reklámkampányt folytat már második hónapja a Finn Szülők Szövetsége a gyerekkori alkoholfogyasztás ellen. Köztéri plakátonon hirdetik, hogy "Állítsd meg az italozó gyermeket!". Egy másik plakát szövege szerint "Nézz körül a családodban, nincs-e zugárus köztetek, aki alkoholt vásárol gyermekének. Ez ugyan bűncselekmény, a felmérések szerint mégis minden negyedik finn családban előfordul."

Hatásos reklám: "Állítsd meg az italozó gyermeket! Az alkoholfogyasztás veszélyezteti a gyermekek fejlődő agyát: főleg a koncentrálóképesség, a memória és a figyelem gyengül. Semmilyen helyzetben ne engedd meg, hogy gyermeked alkoholt fogyasszon."

A túlzott alkoholfogyasztás közismerten az északi társadalmak egyik komoly problémája és Finnország sem kivétel, sőt. A finnek ivási kultúrájáról szóló wikipedia-oldal szerint az alkohol a munkaképes korú finn férfiak leggyakoribb halálozási oka és a szeszes ital fogyasztásához rendkívül sok erőszakos bűncselekmény kapcsolódik. A részegség sokak számára nem szégyellnivaló állapot, hanem elfogadott jelenség, vagy talán egyenesen a társas összejövetelek egyik célja. 2008-ban az éves alkoholfogyasztás 12,5 liter tiszta szesznek felelt meg egy főre vetítve, ez több, mint bármelyik másik északi országban. Nem volt időm leellenőrizni ezeket az állításokat (a wikipediával mindig bánjon óvatosan az ember), de igaznak tűnnek, forrásmegjelöléssel szerepelnek.

A legnagyobb gond azonban nem is az, hogy mennyit isznak a finnek, hanem az, hogy miként. A heti alkoholadagot ugyanis sokan nem úgy veszik magukhoz, mint a franciák (minden étkezés után egy pohár vörösbor), hanem pénteken vagy szombaton este, egyszerre és persze tömény ital formájában. A május 1-jét köszöntő tavaszünnep után az utcán heverő részegek látványa közismert, de más hétvégeken is gyakran látni erősen alkoholos befolyásoltság alatt álló (álló? inkább tántorgó) alakokat - a finnek számára amúgy is fontos nemi esélyegyenlőség jegyében szép számmal nőket is.

Nem tűnik tehát abszurdnak a Finn Szülők Szövetségének kampánya, noha a felzúdulás nagy volt ellene. 

A finn sífutó szövetségnek több mint 700 helyi alapszervezete van. Egy olyan országban, ahol a települési önkormányzatok száma 320. Ez a két adat elég nyilvánvalóvá teszi azt a tényt, hogy a sífutás itt tényleg rendkívül széles körben elterjedt mozgásforma.

Sokakat megmozgat

Hétvégenként én is többször megtapasztaltam már, hogy itt valóban tömegsportról beszélhetünk, és ennek az összetett szónak mindkét tagja hangsúlyos. Helsinki legnagyobb síközpontjában (Paloheinä) szombaton vagy vasárnap több ezer sífutó kerülgeti egymást. Bár a terület hatalmas (négy pálya áll rendelkezésre, összesen 17,5 kilométernyi hosszúságban), néha tényleg olyan nagy a népsűrűség, hogy a magamfajta kezdőket percenként húszan-harmincan is leelőzik - különösen akkor, ha a gyerekek is velem vannak.

Ennek dacára eddig talán ha kétszer előfordult, hogy valaki megszólt volna minket - és akkor sem a lassúságunk miatt, hanem azért, mert figyelmetlenségünkben egyszerre mindkét nyompárt elfoglaltuk. Ez valóban sportszerűtlenség, mert így a hagyományos stílusban érkező, gyorsabban haladó síelők kénytelenek a nyomok mellett, a korcsolyázó stílusban síelők számára fenntartott részen előzni. Érthető, hogy ez néha morgást vált ki belőlük. (Ennél nagyobb udvariatlanság már csak az lenne, ha valaki mondjuk szemben haladna a forgalommal, ami persze majdnem akkora őrültség lenne, mint ha az autópályán tenné ugyanezt.)

A sífutópályák etikettje hasonló a Magyarországon jobban ismert alpesi síelés viselkedési szabályaihoz. A lényeg az, hogy aki hátulról jön, annak kell előznie és odafigyelnie az előtte haladó lassúbb síelőre. Húsz évvel ezelőtt ez még nem így volt. Akkor gyakran hallottam a hátam mögül a kiáltást, hogy "Pálya!" Ilyenkor félre kellett húzódni és elengedni a gyorsabb sízőt. Az idén ilyesmi még nem történt velem, pedig nem lettem sokkal gyorsabb.

A helsinki iskolákban most kezdődik a síszünet, a következő hétre sokan elutaznak, hogy az aktív pihenésnek ezt az igazán kellemes formáját valahol vidéken élvezzék. A síszünet megkoronázása sokak számára a jövő szombaton esedékes, hagyományos Finlandia-sífutóverseny lesz. Ez egy igazi maraton: 75 kilométeres túra, Lahti városából Hämeenlinnába. Itt egy videó a 2011-es verseny rajtjáról az extrém sportokat kedvelőknek.

A finn köztársasági elnök hetente egyszer vesz orosz nyelvleckét, legalábbis ha hinni lehet a finn sajtó elmúlt napokban megjelent tudósításainak. Aki már tanult idegen nyelvet, az tudja, hogy ez bizony nem sok, heti egy alkalommal tanulva nem lehet gyorsan haladni. Másfelől persze igazán szép az igyekezet, 64 éves korban már bizonyára nagyon nehéz egy új nyelvet elsajátítani, Sauli Niinistö törekvése előtt tehát le a kalappal! Még akkor is, ha a nyelvválasztást nyilvánvalóan politikai szempontok befolyásolták. Sőt, emiatt talán még inkább tiszteletet érdemel a gesztus!

A finn elnök a napokban Moszkvában járt és rögvest fel is használta frissen szerzett nyelvtudását. Sajtóbeszámolók szerint Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnököt egy komplett mondatban köszöntötte oroszul, amitől Medvegyev annyira meghatódott, hogy azonnal meg is ígérte: legközelebbi találkozásukkor megpróbálja majd finnül köszönteni Niinistöt. (Kíváncsi vagyok, betartja-e ezt a talán kissé könnyelmű fogadalmát...)

Egy nappal később, amikor Vlagyimir Putyin elnökkel találkozott a finn államfő, őt is elkápráztatta egy orosz mondattal. Aztán viszont bevallotta, hogy számára az orosz nyelvtanulás olyan, mint a leszokás a dohányzásról: mindkettőnek többször nekiveselkedett már. Igaz, ez a bejelentés nem volt teljesen új: egy hónappal ezelőtt már lehetett olyan cikket olvasni a finn sajtóban, amelyben éppen ez a hasonlat szerepelt.

Zdrasztvujtye, továris!

A finn alkotmány szerint a külpolitikát a köztársasági elnök a kormánnyal együttműködésben irányítja. A finnek számára különösen fontos orosz viszonylatban az elnöknek kiemelt szerepe van, hiszen az orosz államberendezkedés erősen prezidenciális jellegű. Niinistönek tehát hangsúlyozottan jó kapcsolatokat kell ápolnia a keleti szomszéd első emberével. Ennek igyekszik eleget tenni azzal is, hogy újból nekidurálta magát az orosztanulásnak.

Niinistö hivatali elődjei általában különösen szoros személyes kapcsolatokat ápoltak az orosz vezetéssel. Volt olyan köztársasági elnök (Urho Kekkonen), aki részben annak köszönhette hivatali idejének 25 évig elhúzódó meghosszabbítását, hogy sikerült elhitetnie: csak benne bízik a Kreml. Ezek az idők szerencsére már elmúltak, de az orosz kapcsolat ma is különösen fontos. Még némi nyelvtanulást is megér.

Igazán érdemes volt ma elmenni Korkeasaari szigetére, a helsinki állatkertbe. Most rendezték ugyanis a szokásos nemzetközi jégszoborfesztivált, szebbnél szebb alkotásokkal. Rendkívül részletgazdag, ötletes és jól megtervezett műveket láttunk, amelyek persze nem csupán vésőt igényeltek: a művészek fűrészt, elektromos fúrót, hőlégfújót és vasalót is használtak. (Utóbbira akkor van szükség, amikor két jégtömböt össze kell ragasztani: ilyenkor a vasalóval felmelegítenek egy fémlapot, megolvasztják vele az egyik jégdarab felszínét, ott vékony vízréteg keletkezik, amelyet a másik jégtömbhöz hozzányomnak, és ahogy visszafagy, gyönyörűen egybeolvasztja a kettőt.)

Ízelítőül néhány kép a nekünk legjobban tetsző remekművekből. Ugye szépek?

Az idei fesztivál témája a Balti-tenger

 Jégbe fagyott Neptun

Korallzátonyt fényképező búvár

Lófej egy hajó orrán  -  no meg az ottfelejtett vasaló 

Akinek megtetszettek a jégszobrok, itt azt is megnézheti, hogyan készültek, itt pedig az látható, hogy esti fényben talán még hangulatosabbak az alkotások.

Ezen a héten több száz finn iskolában olvasnak napilapokat a gyerekek. Méghozzá az órai foglalkozás keretében, tanáruk/tanítójuk vezetésével. Most zajlik ugyanis a „Hírlaphét” (Sanomalehtiviikko) elnevezésű kezdeményezés, amelyet a Hírlapszövetség hirdetett meg, az idén immár 19. alkalommal. Ami talán meglepő: nemcsak a középiskolában, hanem már az általánosban is, még az alsó tagozatban is!

Tőlem gimnazista koromban tanáraim rendszeresen elszedték az óra közben, pad alatt olvasott HVG-t. Olyan órára viszont nem emlékszem, amelyen újságcikkeket elemeztünk volna... Pedig biztos vagyok benne, hogy a napilapolvasásra való oktatás nagyon hasznos kiegészítő eleme lehetne az iskolai tanulmányoknak. Még azt is megkockáztatom, hogy nélkülözhetetlen eleme.

Az talán túlzás, hogy az oktatás az újságokkal kezdődik, de a cikkeket fel lehet használni az iskolában is

Az újságcikkek elemzése nem csupán, sőt nem is elsősorban arra jó, hogy némi változatosságot jelentsen a sokszor monoton iskolai tevékenységek sorában. Segítségével a gyerekek megtanulhatnak érvelni valami mellett és valami ellen. Láthatják, hogy egy-egy jelenség több oldalról is megközelíthető és a különböző megközelítések akár eltérő következtetésekhez is vezethetnek. Felfedezhetik, hogy mit jelent egy demokratikus társadalomban közös dolgainkról együtt, az eltérő véleményeket is tolerálva gondolkozni. Sőt, a jó tanárok akár arra is képesek, hogy felkeltsék az érdeklődésüket a közügyek iránt, aktívabb állampolgárokat neveljenek stb stb.

A finn oktatási rendszer a jelek szerint felismerte ennek fontosságát (nem tudom, mi a helyzet ma Magyarországon, szerepel-e ilyesmi a tantervekben - jó lenne), ennek köszönhető, hogy a projektben partner az oktatási tárca is. A kezdeményezéssel mindenki nyer: az újságok növelik jövendőbeli potenciális olvasóik táborát, az iskolák ingyen kapnak kiegészítő tananyagot (hiszen ingyenes példányokat rendelhetnek a kiadóktól e héten), a gyerekek és a tanárok pedig hasznos és – remélhetőleg – élvezetes tanórák lehetőségét.

Az is feltűnő egyébként, milyen sok különböző, az alaptantervben szereplő tananyagot kiegészítő projekt fut a finn iskolákban. Csak a legérdekesebbet hadd említsem: minden negyedik évben magyar témahetet is meghirdetnek, a Finn-Magyar Társaság szervezésében. Erre legutóbb tavaly ősszel került sor, de az akkor meghirdetett verseny még mindig tart, márciusig várják a Magyarországról szóló, legfeljebb 5 perces, diákok által készített kisfilmeket.

Február 1-jén egyik napról a másikra drasztikusan, átlagosan 20 százalékkal drágult a tej Finnországban, de egyes boltokban 30 százalékos áremelkedéssel is kénytelenek voltak szembesülni a vásárlók. A meghökkentő az egészben az, hogy a drágulást a versenyhivatal határozata váltotta ki, noha ettől az intézménytől éppen a fogyasztók érdekeinek érvényesítését várnánk (főleg azok után, hogy a finn kormány a közelmúltban össze is vonta a versenyhivatalt a fogyasztóvédelmi hivatallal).

A legnagyobb tejfeldolgozó cég, a Valio február 1-től mintegy 30 százalékkal feljebb vitte a kereskedőknek átadott tej árát, ez lett a fogyasztói árak hirtelen megugrásának a közvetlen kiváltó oka. A Valio arra hivatkozott, hogy a versenyhivatal határozata megállapította: korábbi árazása a versenytársak kiszorítását célozta, tehát erőfölénnyel való visszaélésnek minősült.

Az sem jó, ha túl olcsó?

A versenyhivatal még decemberben közölte, hogy 2010 óta a Valio nagykereskedelmi tejárai jelentősen a tejfeldolgozás költségei alatt maradtak. A cég ezzel a praktikával próbálta kiszorítani a piacról legfőbb vetélytársát, a svéd-dán tulajdonban lévő Arlát. Arra számított, hogy mivel pénzügyi helyzete stabilabb, tovább fogja bírni a nyomott árszint mellett is a veszteséges termelést, mint az Arla, amely végül kénytelen lesz bedobni a törülközőt és remélhetőleg elhagyja a finn piacot, ahol a Valio így gyakorlatilag egyedül marad és képes lesz tetszése szerinti magasságokba emelni az árat. Csakhogy a piaci erőfölénnyel való ilyesfajta visszaélés a törvénybe ütközik. A versenyhivatal ezért azt kérte a bíróságtól, hogy szabjon ki 70 millió eurós bírságot a Valiora, a céget pedig felszólította, hogy hagyja abba a versenytörvénybe ütköző magatartást.

Úgy tűnik azonban, hogy a Versenyhivatal bakot lőtt a döntéssel. Sokak szerint teljesen felesleges volt a Valiot árainak megemelésére kényszeríteni, ezzel csak a fogyasztók jártak rosszul, hiszen többet fizethetnek. A gazdaságtörténet ráadásul nem ismer olyan esetet, amikor a kiszorító árazás stratégiája bevált volna, tehát kár volt attól tartani, hogy az Arla távozása után a tejkedvelők védtelenek lesznek a Valioval szemben. Hiába sikerül ugyanis eltávolítani a vetélytársat a piacról, egy másik konkurrens bármikor beléphet, ha a magát győztesnek gondoló cég a nyereség reményében újra felemeli az árakat.

A Valioval egy időben, február 1-től egyébként az Arla is megemelte a tejárakat. Hogy micsoda érdekes véletlen időbeli egybeesések vannak...